A blog egyik legsikeresebb cikke a kis milánói kitekintő, ahol alapvetően pozitív élményekről számoltam be. A hazatértem után szembesültem vele, hogy bár ott sétáltam a környéken a Starbucks Reserve mégis kimaradt a látogatásból. Azóta viszont rengetegszer szembejött mindenféle csatornán, már legalább 6 youtube videót megnéztem és minden vágyam volt eljutni oda, különösen azért mert nem nagyon volt olyan cikk, videó ami ne beszélt volna szuperlatívuszokban a helyről. 

A szirén szerényen megbújik a bejáratnál

Szóval az első Starbucks Reserve 2014-ben nyitott meg Seattle-ben azzal a céllal, hogy a a Starbucks megmutassa, hogy értenek a kávézáshoz és több van bennük annál, mint hogy a szokásos papírpohárban isszuk a félliteres frappucinót dupla karamell sziruppal.

Nézünk, mint Rozi a moziban

Ezek a kávézók egyben látványpörkölők brew bar-ok, koktélbárok és minden egyben ami a kávézáshoz köthető, olyan kávékkal amik normál Starbucksban egyáltalán nem elérhetők. Kicsit ilyen K+F játszótér, showroom erődemonstráció.  Azóta a világon mindössze még 5(!) ilyen kávézó nyílt New Yorkban, Chicagóban, Milánóban, Shanghaiban és Tokióban. Ebből is látszik, hogy itt nem a mennyiségre mentek, hanem nagyot akartak gurítani. Egy olyan élményt akarnak nyújtani, amitől mindenkinek leesik az álla, aki kicsit is szereti a kávét. (És még annak is aki nagyon.)

Élmény. Fent a csövön megy a nyers kávé

De térjünk vissza Milánóba. A Dómtól egy kőhajításnyira található hely kívülről egyáltalán nem hivalkodó (egy régi posta épület), ha nem figyelsz vagy célzottan nem ide jössz, simán elsétálsz mellette. A nagy Poste  felirat alatt egy diszkrét Starbucks Reserve Roastery felirat, illetve az egyik ablakban egy világító ötágú csillag alatt egy nagy R betű jelzi, hogy hol járunk.

Nem egy hivalkodó porta

Viszont ha belépsz! Úgy érzed megérkeztél Disneylandbe. Emberek mindenütt, 2 pultnál készítik az eszpresszó alapú italokat (percenként kb 3-at), külön brew bar illetve a felső szinten egy koktélbár fogad minket. Emellett persze vehetünk szemes kávét és a kötelező merch shop sem maradhat ki. De a lényeg: a helyiség közepén egy hatalmas működő kávépörkölő gép, ahova csőrendszeren keresztül érkezik a nyers, zöld kávé és a szemünk láttára készül el a polcokról ismert végtermék. Mivel nem mindenki jut el kávépörkölőbe, már ezért a látványért megéri idejönni.

A pörkölő gép

Na és a kávék: Az eszpresszós pultnál is többfajta single origin kávéból választhatunk  A hagyományos italok mellet mindig vannak extra kreációk, mint pl a SMOKED BUTTER SCOTCH LATTE vagy az olívaolajjal készült OLEATO™ CAFFÈ LATTE. Itt én maradtam a hagyományos flat white-nál, ami egészen közepes volt akárcsak a mellé kapott mogyorókrémes croissant.

A semmi extra flat white és capuccino

Ezután következett egy kör a brew bar-ba ahol egy nicaraguai kávét kóstoltunk "hagyományos" filterrel készítve. A hagyományos szót azért tényleg idézőjelben kell érteni, mert olyan eszköz volt a pultba szerelve, ami láttán minden kávérajongónak megdobban a szíve. Marco, a tapasztalt baristánk persze még rábeszélt egy különleges kávékrémmel készült sütire, ami szerinte elmaradhatatlan kelléke egy jó filter kávénak. Sajnos maga az elkészült ital közel sem volt akkora élmény mint az előtte lévő show, de megbocsájtjuk.

A brew bar egy részlete

Másnap visszatértünk még egy szifon körre. Aki nem ismerné a szifon talán a leglátványosabb kávékésztési módszer: Egy lombikban vizet hevítenek, ami a forralás hatására felmegy a felső tartályba, ahol összekeverik a kávéval, majd miután az alsó lombik hevítése megszűnik, szépen lassan az elkészült kávé egy filteren keresztül visszacsorog megint az alsó lombikba. Tisztára a kémiaóra emlékeit idézi, csak itt elfogyaszthatjuk a végeredményt. Sajnos a baristánk ez alkalommal nem beszélt angolul így viszonylag mérsékelt volt a kommunikációnk, de a látvány magáért beszélt. Az elkészült italt egy termoszkancsóban kaptuk meg 2 csészével. Ezúttal egy costa ricai kávét választottunk, de az ízvilágtól ez alkalommal sem voltunk elájulva. Olyan érzésem volt, hogy kicsit túlpörkölték a kávékat és nem tudta kihozni a gyümölcsös jellegét.

Szifon in progress

Ez azért is nagyon feltűnő volt, mivel délelőtt a Lavazza Concept Store-ban kávéztunk és az ott kapott columbiai V60-tól könnybe lábadt a szemem. A Lavazza ismét bebizonyította, hogy a kevesebb néha több. (A helyről részletesen olvashattok a bevezetőben említett cikkben)

Ami több: aroma di frutta

Összeségében azt gondolom, hogy aki szereti a kávét és Milánóban jár, már csak a látvány miatt mindenképpen menjen el a Starbucks Reserve-be és majd eldönti, hogy neki bejön-e ez a stílus.

Kilövéshez felkészülni

Csak légyszi ne elviteles pohárba kérjétek a kávét!

Bővebben a Starbucks Reserve koncepcióról: https://www.starbucksreserve.com/en-us

A témában érdemes meghallgatni a Kávékalandok podcast vonatkozó epizódját, vagy felkeresni a blog Facebook oldalát még több fényképért.